Beszéljünk számokban! - Hogyan kérjünk béremelést?

Lássunk tisztán!

Első lépésként érdemes utána nézni, hogy azok, akik hasonló helyzetben vannak, mennyit keresnek. Nem csak az ismerősöktől kollégáktól lehet érdeklődni, de az internetes fórumokon, oldalakon is hasznos információkat lehet találni a témában. A Glassdoor és LinkedIn segítségével például meghatározhatjuk, hogy mi a piaci értéke a munkánknak. Ha van egy konkrét elképzelésünk a velünk azonos szektorban lévők keresetéről és úgy látjuk, hogy ehhez képest jóval alul díjazzák a teljesítményünket, akkor kell lépéseket tennünk az ügyünk érdekében.

Határozottan, átgondoltan, felkészülten!

Egy ilyen témájú beszélgetést nem érdemes spontán, a kávéfőzőgép mellett elkezdeni. A kedvező eredmény elérése felkészülést igényel. Mintha egy második állásinterjún vennénk részt, ne ijedjünk meg a kérdésektől, rendelkezzünk előre kigondolt válaszokkal. Legyen egy konkrét szám, amit el akarunk érni és ezt mondjuk is ki. Tudnunk kell bizonyítani, hogy jogosan kérjük az emelést. Soroljuk fel, mik voltak a feladataink, mikor a céghez kerültünk és azóta mi mindent vállaltunk el, mennyi mindennel bővült azon dolgok listája, amikért felelősek vagyunk. Lássák rajtunk, hogy ennek örülünk, szeretnénk még előrébb lépni, de ehhez megfelelő kompenzációt várunk.  Mutassunk példákat az elért eredményeinkről, túlórákról, elégedett kliensekről, mentorálásokról. Tisztán látszódjon, hogy mennyi és milyen különböző módokon teszünk hozzá a cég sikerességéhez.

Türelem és kitartás

Ezenkívül az esetleges visszautasítást, a „talán, majd legközelebb” válaszokat is számításba kell vennünk. Kicsi az esélye, hogy rögtön, abban a pillanatban beleegyeznek a kérésünkbe. Ez még nem katasztrófa, csak annyit jelent, hogy folytatnunk kell az erről való beszélgetést. Ha azt mondják, „majd visszatérünk rá”, akkor rajtunk áll, hogy utána érdeklődjünk, annyiszor ahányszor kell. Ezáltal tudni fogják, hogy komoly a kérésünk és nem feledkezhetnek meg róla. Ne húzzuk sokáig, tartsuk frissen a témát! Félre kell tennünk minden szégyenérzetünket, legyünk magabiztosak és logikusan, érvekkel alátámasztva prezentáljuk a kérésünket.

Szigorúan csak üzlet!

Nem szabad átesni a ló túloldalára! A túlzott erőszakosság, beképzelt viselkedés nem fog jó benyomást kelteni. Az érzelmeket szintén hagyjuk ki a dologból. Az érzelmi zsarolás, a „nagyon kell a pénz, mert” taktikák nem kifizetődőek, mindannyiunk számára kényelmetlen helyzetet teremtenek.

Óvatosan a taktikázással!

Vannak, akik szerint a „kaptam egy jobban fizető ajánlatot” mondat működhet, a jövedelmezőbb kifizetés kikényszerítésére, azonban rosszabb esetben csak magunk alatt vágjuk vele a fát. Erre egy főnök könnyen gondolhatja, hogy nincs értelme sokáig megtartani a munkavállalót, hiszen nem lojális a céghez, és kihasználva az alkalmat kiadja az utunkat. Ez különösen kellemetlen lehet, ha valójában nem is volt más alternatívánk.

Azonban, ha tényleg kialakul egy ilyen szituáció, egy másik megközelítés előnyösebb lehet. Ha azt mondjuk, „kaptam egy másik lehetőséget, de szeretek itt dolgozni és nem szívesen mennék el, azonban szeretném tudni, hogy mik itt a jövőbeli kilátásaim” egy hűséges alkalmazott képét keltheti, akit szívesebben próbálnak magukhoz kötni.

Végszó

A munkahelyünk egy professzionális környezet, a bérezésünk a munkánk minőségéhez/ mennyiségéhez kell, hogy igazodjon. Ha többet teszünk le az asztalra, megérdemeljük, hogy ezt valamilyen módon jutalmazzák. Egy ideális helyen a feletteseink nem zárkóznak el ezektől a beszélgetésektől, nekik is érdekük, hogy az alkalmazottak elégedettek legyenek és ne nézzenek más lehetőségek után. Amennyiben egyáltalán nem akarnak változtatni a jelenlegi helyzeten (de módjukban állna), azt vehetjük annak a jelének, hogy a vezetőséget nem érdekli a munkánk, és lehetséges, hogy ideje továbbállni.